Esti játék

Szeretnék veled játszani

Megbántani s bocsátani

A sötétség fényében úszva, kergetőzve

Szelíden, lágyan elgyengülve

Kéjes mámorba vegyülve testünk

Üldözzük vad szerelmünk

Lecsitul végre nyughatatlan lelkünk

2003.11.17

El…

Oly jó messze szállni,

Nem létezni, nem gyalázni

Nem szeretni, nem lenni

Megtagadni, viszont látni

Szeretni, visszaszállni.

2003

Elveszek

Gyarló földemen igaz lelkem

Csapong, kutat-keres, felfedez

Néz és lát, hogy nem vagyok,

Nem létezem, hol vagytok?

Segítségért kiáltok!

Vad növényzet kusza ágai

Éltető víz fojtó árjai

A lét súlytó ereje

Eltemetnek, egyre csak elveszek

Idegen tekintetek, mit tesztek?!

Rám zuhan a világ…

2003

Menj!

 

Elengedlek úgy hiszem

Szeretlek, s megértem

Kértél, én kértelek

Adtam, te elvetted.

 

Elmész, én nézlek

Vissza nem kérlek

Te nem maradsz

Elmész, s elviszed.

 

Elhiszed, megteszed

Kettészakad, elszalad

Öntudatlan ridegség

Követi árnyadat.

 

Köszönöm, úgy hiszem

Kell, hogy menj

Mennem kell. Igen!

Kettőnkért megteszem.

2003

Álomtusa

 

 

                                                                                                       

Tompa agyam ellepi a homály

Az éj leple szemem pilláján vár.

 

Vár viharos lelkem hű imájára

Görcsös testem nyugvására

 

Elragadja a létezést, magával visz,

az ész remél

De vergődve jön hozzám a holnap.

 

S mint végtelen világegyetem

Örök körforgásban vívódik szellemem,

 

Az álmok oltárán elvérezve

Nem létező sírhelyemen.

2003

Világod virága

Ölelésem menedéked

Karjaim közt megérted

Hiszek benned, édes.

Csókom, éltető lehelet

Meleg fuvallat

Lelked jégvermében érzed.

Keblem édes nedűt ád

Mint kisded csüngsz

Éhesen anyja nyakán.

Ölem meleg otthona

Szíved szabad szárnyalása

Az egekig hatolna.

Égig érő szikár növény

Virágot hajtott bimbója

Romlott világod tavasza.

2003

Véges végtelen

Csillagok közt a sötét térben

A kozmosz végtelenjében

Elveszlik létem lényegében.

Reménysugár, létünk bálványa

Reményvesztett, Isten káromlása

Az idő, az űr örök körforgása

A felfoghatatlan kegyes játéka

Hívó szavára halálkeringőt járva

Mit sem értve, kérdve

Pusztán vég a végtelenben.

Láthatatlan elemek

Miért kínozzák létünket?!

2003

Temetőben

Pislákoló gyertya fénye

Szemem tükrében máglyaként égve

Úszik lelkem a fényárban

Hevíti testem melegét, míg forr a vér

S szívem erősen lüktet

Drága holtakra emlékezvén.

Csupán egy égő gyertyaszál

Mit kisded fénylő szeme lát

Mely lágy fuvallatra életre kel

De vívódik a viharos széllel.

Mit a holtak szeme nem lát

Végül kormos gyertyacsonk őrzi

Örök nyugalmát.

2003.nov.

Tánc

Táncra hívlak, én már mozdulok

A sík réten át a hegycsúcsra futok

Talán, ha eljutok, te is látni fogod

Nem vagy egyedül,

Ritmusát érezd velem

Csak egy mozdulat.

Szavak árja mit sem ér

Érintsd meg  lényeddel

A tánc lényegét. Mit vársz?

Tán mosolygó ajkam csücskén

A gödröcskét

Ott van! Lám!

Higgy abban mit én hiszek

Remélem mit remélhetsz

S végre megérted

Egy táncra hívlak én

Elragadod testem,

S követlek én!

2006

Fény

Fénylik a szemem, sokat kacsint

Le-fel, pislog

Szinte kéreti magát,

Önző mód, csak egyet lát.

Fényes a cipőm, sokat jár

Visz, kip-kop, kopog az útján

Kéreti magát,

Önző mód, csak egyfelé jár.

Fényesen ragyog a nap is, odakinn

Akkor is érzem, ha sír az ég

Hisz aki boldog,

Önző mód, csak az érzi erejét.

Fényes a tollam hegye,

Koptatom

Hogy elmém a papíron csillogjon,

Önző mód, odakívánkozék.

2006

Új

Mindig vágyom az újra

Mert minden csak addig új

Míg nem lesz nála újabb

Csak az a kérdésem

Hogyan választhatnék

Ha vágyaim tárgya

Még elérhetetlen

Hogy a sok újból

Még a régit sem ismerem!

2006

Tanterv

Tanítasz, kis hímnemű lény?

Felvázolod hímszerű vázad,

Úgy a szilárd, mint a lágyrészt

Mint diák a padban figyellek én!

Magánórád elmarad

Órarendemből kihúzom én

Hisz nem is vagy te,

Csak tanársegéd!

2006

Mi rejlik bennünk?

A dominancia kétség kívül okos erény

Páratlan számvetés,

Áhítattal tartozik az ego

Dicső feladvány, mivel e szellem bír.

E génkombináció

Felettébb egyedi vonása esetén,

Hogy benned, s bennem,

Vagy bennük rejlik a mag

Mely maximális pozitív

Fejlődőképessége okán

Sem bizonyos, hogy végtelen

A bennünk rejlő lehetőség.

Ellenkező esetben

Miért nincs megoldás?!

Kérdem én…

2006

Hit

Magad becsapni könnyebb,

Nem másokat

Hogy is hihetnék másnak

Ha becsapják magukat!?

Ezen ismérvek után

Amit nem biztos,

Hogy el kell higgyek,

Ugyan kiben hihetek?

Vége

Ez pont egy olyan helyzet

Ha nem is szavak nélkül,

De a sorok közt létezem

Elmélyült agyam

Kapaszkodna az ingerekben

De kifejezetten ingerszegény

Most, a jelen.

Kezdet nélkül kell befejeznem.

2006

Folt hátán

Folt hátán folt

Hát varrd meg

Míg nem nagyobb, mint a kelme

 

Erősítsd elmédet

Míg be nem vonja

A tudatlanság homálya

 

Roboráld izmaid

Támasz a váznak

Vagy az enyészetté válnak

 

Szeretve cipeld lelked

A magányos lélek elhagyja tested

Hiába várva újjászületésed

 

Élted legnagyobb kincse

Hű társaid szorító keze

Rajtad múlik elengeded-e

 

2006

Tóparton

Fűszálra szökkenő szöcske

Markomban érzi vesztét

Cseles birtoklási vágyam

Hogy csaliként vacsorára áldozzam

Nem ciripel többé.

Nagy víztömeg vonzza

E szívtelen tettem

Hogy vacsorám asztalra tegyem

Csak türelmem végtelen legyen

Hogy halam végre becserkésszem.

Tóparton ülve

Bottal a kezemben

Szervezetlen figyelem

A csodásan szervezett természet

Mily kegyetlen.

2006

Kellenél?

Nem is tudom, miért kellenél

Talán, hogy kicsit éljél

Mint a vándor, ki leveti köpönyegét

Hosszú poros útról hazatérvén,

Csak ziláltságod tűnik elő a ködben

A fény majd megvakít.

Rád nézhetnék a sötétben

Hogy megvesd nálam lábad…

Temérdek kincsedért sem engedném!

Szórd szét, a szél vigye utadon

Van ki kapva-kap ily alkalmon

Lóhalálában míg odaérsz

Vad lovad levet

S hörgő tested a mocsokban

Felveti kérdésed számtalan

Miért tajtékzik alattad a föld

Mint hullámsír

Csak kapaszkodnál

Hogy aztán evezz, evezz

Elérjed lakatlan kincses szigeted

Hogy gazdag szegényen éld le életed.

2006