Nem ismerem

Akkor történt mikor még nem történhetett

Amikor bemutattad nekem villanó tekinteted

S aztán csak eszméltem csendben

Visszakísértett a megtörténhetetlen

Hogy mikor, nem ismerem

Megfejtenem lehetetlen

Átvillantál bennem, aztán ott és akkor

Nem értettem, ma sem tudom

Ki voltam ott és hogyan voltam jelen.

 2008

Harc

 

Totális csend harcol a morajló tenger dühével

Letépett sziklaszirtek alatt fuldoklik a vágy

Felsérti sejtett alakját

Fodrozódik megremegve szilaj ereje

Elakadt lélegzete, feszíti tüdejét egyre

Zátonyra futott kéje,

Megfeneklett fenségét

Véres habok közt nyeli el a vég

Feslett vitorlájába nem kap többé szél.

Darabokra hullott reményét ringatja rég.

2008

Végzeted

Ha érezhetnéd mit én, tudnád hová vezess

Mezítelen félelmed felröppenne csendben

Én hallanám suhanását,

s beborítanám lázas csupaszságát

Nélkülöznöd gyöngyöző bőröm

Takaróját percig sem kell

Zabolátlan ritmust adva

Karcolnám kéjjel gerinctelenséged

Álca szemérmes tekinteted,

Lesütöm helyetted

Végtelen párnámon végződik végzeted.

2008

Didergő

Leszegett fővel kavargok az őszi széllel

Falevelek sárgáján meredt tekintettel

Fuvallattal szegődöm sarkadba

Rekedt mennydörgéssel hívlak hajlékomba

Didergő tested érzi kályhám izzó hevét

Villámokkal tartom melegét

Esőcseppek peregnek arcodon

Bárányfelhős álmommal betakarom.

2008

Gyűlöllek

Gyűlöllek, hogy rám találtál

Hová viszed álmom

„Csillagpor” életed kívánom

Elloptad, s elhoztad! Bánom?

Tévelyegsz odalenn

Nem látod magad, engem sem

Szívemben csak festmény vagy

S nem szólhatok hozzád

Benned élek, míg színekbe vonlak

Míg óhajtod ecsetem suhanását

Tudom, fájhat, ha magamba mártom

Ne félj, és ne félts, erősebb vagyok!

Féltelek majd én.

2008-11-02

Ébredés

Pillantás, plafon

Nyöszörgés

Visszahúz

Egy pillanat…

Talpra!

Álmom marad

Maradjon csak

Este vár rám.

Egy csésze fekete,

Elkeverem benne

A tegnapot

Nagy levegő

Sóhajtok

Valaki ott!

Bámul az ablakon…

Elfordulok…

Eltakarja a napot

Hogy simogat így?!

Meghatároz,

Érzem,

Más leszek tőle

Megint

Berántom az ajtót…

2009-03-27

 

Mikor már…

El kell innét menni

Mindent hátra hagyni

Mikor már semmit sem ér,

Semmit nem ér a szeretet

Nincs hozzá szív

Jó lesz helyébe sár is.

Mikor már semmit nem ér

Semmit nem ér lyukas csizmám

Nincs meg utam hozzá

Jó lesz, jó lesz mezítlábason is

Kár a sárból törülközni

Azt mondanád:

Ideje megtisztulni, tündökölni!

Mikor már semmit nem ér,

Semmit nem ér szavad

El kell innét menni

A magányt végképp magára hagyni!

                                          Kár út nélkül elindulni

Jó lesz helyébe maradni.

Hogy kell innét szabadulni?!

2009-03-29

Óramutató

Vasárnap, ágynyugalom

Nem tettem tányéromra ma

Csupán üres szavaimat

Mit az óra mutatója

Elkevert benne,

Halk kattogással

Ütötte ütemét fejembe

Szólít az idő

Rajtam keresztül

Mondaná talán.

Állok csak mezítelen,

Félszegen, s nem értem.

Az időtlen idő

Mit kíván tőlem

Hogy lerójam az eddigit

S hátra is hagyjak valamit.

Csendesen létezem

Meghall, ki akarja

Már nem játszanék.

Nem tudok mást

Csak gyűlölni és szeretni.

Hol voltam,

Hol nem voltam

Meséimet megéltem.

Ki ad nekem nyugalmat

Ily nyugtalanságomban.

Zavar ez a csend

Nem üti fejem már ketyegés

Megpihent az óramutató.

Köszönöm.

Megpihenek én is

S a csend megsúgta

Ahogyan én adtam másnak

Az a lényeges, s ahogyan

A másik azt megélte.

2009-03-29

Nem férfiassága

Előttem áll az ember maga

Az ember, az egyetlen,

Nem is hittem.

Nem férfiassága!

Nem gyermetegsége!

Csupán szeme tükrében

Összes szenvedélye, gyengesége

Az én hitem,

Mely felém soha nem tekint

Csak kezét nyújtja,

Mely kezek súgják kezemnek

„Szenvedek!”

S izzadt tenyerem visszasúgja

„Szenvedek veled!

Míg, szenvedhetek…”

2009-03-29

De nehéz

De nehéz álmodni

Álmomban elfutni

Ólomlábakon

Nappal és éjjel

De nehéz moccanni

Álmom, ha nincsen

Én sem vagyok

Se nappal, se éjjel,

Álmatlan de nehéz

De nehéz élnem

Álmomban szeretni

Mily egyszerű

Nappalokon

Szeretni, de nehéz

Szenvedni egyszerű

2009-03-29

Esti mese

Mese-mese

Plafonszemek

Bámulnak

A paplan alá

Gyűrött fekhelyem

Kivet

Folyton

Befejezetlen alvás

El sem kezdett álom

Csak mese, meskete

Hol a vége

Ne legyen eleje

Nyelne el

Ágyastól

A nyikorgó padló

Kitátott repedése!

S reggel kiköpne…

2009-03-29

 

Ti

Kik vagytok Ti?!

Világotok építőkövei!

Szilárd meggyőződéssel teremted azt,

Mit utódaidnak is átadsz,

Vagy rád borul mindaz,

Amiben Te magad sem hiszel!

Utolsó sikolyod visszhangzik

A romok között

Szájtátva pereg fogaid közé

A szenny, mely aztán ott csikorog

Miként az élettelent csak lepi,

Lepi el a rálapátolt homok!

Ezért éltél? Senkit nem utasítok.

Halkan súgom csak, benned rejlik.

Mindaz, ami megvilágít.

Ha nem keresed, elveszel. Csodálkozva.

Elméleteket gyártva, mely olykor

Megvigasztal kis időre…

Mely elvakít, s nem látod a fényt.

Hisz erővel izzik benned!

Sóhajod az út előtt már szítja,

S kitörsz majd melengetőn lángolva!

Hidd el, magadban, ne másban keresd!

Így emelt fővel emberré lehetsz!

Csak megsúgom a tehetetleneknek…

2009. november 10.

 Levél

Írva vagyon sok gond, s gondolat,

Öröm, káprázat, s bánat.

Életed fája ez, mint futó erek

Zöld levélben címeztek neked

Midőn majd a nyikorgó padlásodon

Megsárgultan előveszed, nem kerested

Idejében megleled, vihartépett,

De csodásan megtervezett erezet,

Véred lüktetésében érzed

Semmi nem volt hiába, megíratott

Azon pontossággal mit csak akkor

Érzékelhetsz, ráeszmélve

Mikor kezedben tartod a nagyszerű tervet

Nem futják véletlenek

Mértani, ok-okozat, elkönyvelheted,

S kiváltság, ki mégis keresni kezd

Mert a bölcs felismerés késő az aggnak

Balsorsa, mellkasát megszorítja tudata

Nincs itt a lomb alatt egyforma!

Lehullajtott világai a fakó levelek,

Sorsa még ott rezzen egymagában

Mely végsóhaja terhét sem bírja,

Meg nem élt éltei között

Kínban hempereg, remegő ujjai

Morzsolja, morzsolja egyre

Végül reáhull megélt,

Akaratlan szemfedője.

2009-11-22

Engedjetek

Megvadultam álmaimban

Ébredésem tartott hosszan

Ez, már, egy megbicsaklott táj

Nem lehet nem elveszni

E sáros földön

Szárazon lépkedni

Mert megszenveded

Szenvedélyed

Szerelmetes csőcselékek

Rád aggatják sorsukat!

Vad hallgatás

A zajos magány

Zörgő kopárság

Hasít az ébredés hajnalán

Agyamba súgja, szenvedek

Kiégett vásznát borítja

Boldog-boldogtalanságomra

Rogyott lábakkal

Elébed térdelnek

Magukénak könyörögnek.

Imáik az imádatnak

Véres szögeket hullatnak

Vasakarattal

Gúzsba köt e látomás

Érzéketlen talpak alatt

Félresiklik fájdalmad

Felsérteni, megszaggatni

Vörös hajnalom nem hagy

Megölte őket bennem

Imáik posvány sárköpet!

Rothadó szerelmeim, engedjetek!

 2010

Tükröm-tükröm

Visszhang vagyok tükrödben

Mely vicsorogva sikít

Tör, zúz, szilánkokra

Szétrobbant, szétrepít

Elmédet hasítja

Buzgó véredben fürdök

Forró áldásodban

Pokoli szövetség ez

Hangos nyelvcsapások

Ízlelik vigaszunk

Megriadt tükrödben nézed,

Hát hogyne véreznél!

Néma betűket okádok

Soraidba rendezve

Borítsd arcodba, kérlek!

Törülközz meg néha vele!

2010-07-19

Vendégeim

Vénebb idők költöztek be

Nem kopogtattak

Mégis beengedtem

Ide hívnak, tudod,

S az ember követi,

Mint a bogarak a lámpa fényét.

Foszlányok költöztek be,

S lyukas takarómra

Nem adtak melegséget

Mégis abban tértem nyugovóra

Ismered az embert?

Akkor is kevésb’ fázott alatta.

Tányéromra döglegyek,

Súlyos szavaim röpködtek

Én mégis ettem, ettem,

De nem kínáltam eleget

A körítés nem elég

Ettől ódzkodnak az emberek.

Ha kedvességed elköszön,

Felkapaszkodik hát,

Koszos karmokkal

A bőkezű elutasítás

Mint kivert kutya

Az emberek asztalánál.

Nyálad sem a régi?

Emészteni új vendégeid?

S az üvegszemed?! Látod?

Nem látod támaszod,

Mert az emberi sántaság

Koldusbottal jár.

2010-07-19

Halkulok

Már halkulok, csak zenére figyelek…

Bódító dallamom, itt jársz?

Keringőzve, kecsesen elragadsz?

Tudhatnám előre mérgezett ritmusod?

Holtig tartó táncot ígérsz-e? (s azon túl?)

Hol őrült hanggal játszadozván

Énekünk ugyanaz az a szólam lesz-e?

Erősebb lesz-e csöndem, általad?

Halkulok, s énekedre vágyom…

Együtt lépünk-e közös ritmusra?

Vársz-e, ha kottáink sora közt elakadok?

S vajon várlak-e, vagy más énekébe fogok?

S ha mindenek hangja elcsuklik,

Ki szabadít meg némaságunktól?

Hangszered pengetni tudom-e,

Hogy szívem, kis éji zenével altasson?

Meghallod-e zenéimben a vad harsonát?

Vagy, fülsüketítőn fordulsz-e el,

Más húrok lágy csalogatására?

S lesz-e nékem annál szebb, valaha?

Lesz-e nékünk mindenkiénél felemelőbb zenekara?!

2010-07-19

Oldal: 2008-2010 Verseim
Veled vagyunk! - © 2008 - 2024 - veledvagyunk.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat