Csend

Szemet vetett ránk látomásom

Körbefont lágyan, s fájdalmasan

Mert üres volt már és görbetükör!

Szívünk kézen fogva koppant,

Zuhant a harmadikról,

Az utcakövön talpunk alatt

Végső csókot leheltek

Két riadt szempár kutatta

Utolsó rezzenésüket

Ha a szív fáj, miért nem azt,

Azt mentjük meg! Csend van.

S csupán a csend tudja,

A szív miért szenvedni szeret!

S közben dörgött már a világ

Hajnalhasadásban könnyet,

Vöröset, csak ő zúdított ránk…

S mi, kinevettük halálát…

2011. 08

Méreg

Belémharapott az élet

Veszett volt

S én vesztettem

Csak futottam, s futottam

Vicsorgó arccal hörögte

Nyomomban,

Akarlak!

Nem vár Ő senkire

Kígyózó idő

Méregfoga mart

Csak támadt és támadt

Nyomtalan kísért

Nyomomban

Egészségemre!

Nem vártam senkire

Veszett voltam

S ragályos

Csak futottam, s haraptam

Zuhantál álmaidba

Akartam

Egészségünkre!

2011-04-25

Telt-múlt

Viszont láttalak-e valaha

Mikor telt-múlt a múlt

Simította-e sóhajom lehelete

Jövőképed haldokló ráncait?

Viszont láttál-e valaha

Mikor nem telt el a múlt

Nyúlt-e ujjlenyomatod

Térképem titkos ládájába?

Viszont kértél-e arra

Mire én kértelek

Vágtass velem oda

Hol a múltunk lepereg?

Sebesebb volt-e vágtád

Sebesebb volt-e vágtám

Sebesebb volt-e jövőd

Sebzett volt-e jelened?

Én feltéptem a titkos ládát

S láttam te is megtetted

Titkon lested a titkomat

Féltve őrzött jeleneted.

Fekete kesztyűd foszlányai

Terültek szét őrzött kincsemen

Fekete földdel borítottam hirtelen

Így őriztük múltunkat.

2011

Kedves Uram!

Megkérem tiszteletem hátrahagyva

Vonuljon félre egy násztáncra

Magát Valaki hívja, no nem

Nem az a fajta, csak az, mint

Éppen csak Maga!

Kedves Hölgyem,

Az Úr Önt akarja!

Minden tiszteletét hátrahagyva

Ön a soros, e nász nélküli táncra!

Kedves Közönség!

Minő várható fordulat!

Elképesztő fondorlat!

Tán elhiszik lényegét magát,

Pártán tapos már az egész Világ!

2011

Álmodom

Álom, álmok, lidérces és vágyálmok

Kék, fehér, lila és vörös

Rángató fekete…

Rángató fekete paplan reggel!

Lilától csorgó ágy!

Csók-ízű izzó vörös pehely száll.

Kékben úszik hajkoronám,

Fehérség tűz szemembe, s lám

Boldog vagyok!?

Kék, fehér, kék, kék, kék

Felemelő, eget-rengető, csobbanó

S elemi homály, vakító fehér, fehér

Fehér és fekete, lila-lidérc… földre le!

Takarjátok arcotok izzadt lepedőtökbe!

Hamis vörös, mint a csókhalál, fekete…

Álom, álmod, lila, kék, vörös…hmm

Vörös! Rúzsfoltot hagyok arcodon, lilát!

S lám, boldog vagy?!

2011

Vágy

Pőre hátamat figyelted

Oltalmaztad lágyan,

Velősen, aztán sietősen,

Oltottad tüzét nedves ajkaddal

S megszorítottuk egymást képzelten

S ránk virradt,

Búcsú sem volt, sem halála

Preparált vágyunkat sem kellett

Betűzni gyűjteménybe

Mert nem érinthetted! Soha!

2010

Fűszered

Egy nap, kenyérre kentem kuszaságod

S felfaltalak, csak semmi köret, körítésnek

Öblíteni nem mondom, hogy nem kellett

Számban rothadó leved elnyomta

Csupán egy korty, abból a fanyar borból

Mi te kezed alatt fakadt rideg kertedből

S újra éreztem ízeket, egy év koplalás után

Nem mondom, hogy nem köpdösöm az újat

De eláraszt keserűvel, sóssal, édessel

Valami különös ízhatásra vágyom,

Valami egyvelegre, már a reggeliző asztalomon,

Jöhetne íly korán, de késik…ebéd, vacsora…

Tán az én kertemben terem?

S te hoznád hamis fűszered?

2010

Egy férfi-modell

Rád kell bíznom magam

Nem tudhatja meg senki

Hová tartok, csupán Te!

Érkezésem a Holnapé

Te lehetsz az, már tudom

Bíznod kell magadban

S nem érsz hozzám

NEM ÉRINTHETSZ MEG!

Csak képzelgésekben,

S kínozni fog pőreségem

Lelkem húrjain egyensúlyozol

S az üvöltések beléd marnak

Lehet kitép húsodból,

El tudod-e viselni hiányát?

Ádám is elviselte…

De megkapta Évát!

Hát én csak a kígyód vagyok!

Lángoló estéken

Négy fal között

Csak Te vagy, s az őrületem

S a tam-tam-ok

És az egész Világ.

Sejtelmek, viharok, lármák

Könnyek, nevetések, viszolygások

Ezt mind megkapod

Szenvedéllyel adom,

S megkapja a Világ.

De nem érinthetsz meg…

Várj csak, gondolkodom,

Férfi kéz-modell?

El nem menekülhetsz

Mert Én is, Te leszek

Megrekedten pislákolunk

Falak közt, gyertyafényben

Köteleken, padlón, kéjben

Számvetésben, leplezetlen

S Én, általad leszek a Világé

Mert el kell mondanom!

S a Holnap talán meghallja!

2010-07-19

Balkonon

Mikor megőrjít egy vágy

Azt akarom, mindenki érezze

A közös teljesedést egy-egy esten

Balkon-partin, én csak így hívom

Álarcokat cserélgetünk

A vágyak arcokat ültetnek ránk

Gyökereik mohón, görcsösen

Kapaszkodik vérereimbe

Zsigereimet szívja, ontja

Ilyenkor jobb, koccintani

Társam, arcaim, itt a balkonon!

Bőregerek csapkodnak ránk árnyakat

Fuvallattal süvít a gondolat

A frász csak napok múlva tör rám.

Most vágyat adunk, kapunk

S erre iszunk! S amarra vonaglunk…

Más arccal, más vággyal

Legközelebb máshol, másokkal.

Oldal: 2011 Versek
Veled vagyunk! - © 2008 - 2024 - veledvagyunk.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat