Jómagam
Születtem oda, ahova
1979 évében
November 25.-ik napjára
Szültem én is gondolatot
Bőven, de nem eleget
Nem tettem le soha
Gyermeki bölcsőmbe lelkemet
Hogy ringatnám! Hogy örülne!
De máig megfosztom előle.
Megszült jó anyám egészségben
Betegségem csupán képzelet
Modern kori veszettség ez!
Még jó, hogy dédanyám
Idejét velem osztotta meg.
Felmenőim becsületes
Munkás, idejenincs emberek.
Háztáji dolog engem sem vetett meg
Tengeri, szőlő, barmok, egyebek.
Küzdök ma is, agyam tekereg
Vannak, s lesznek
Kik lélekben mégis elhagynak engemet
Kik nem ismernek, tudom
Magukat sem ismerik, hát ilyenek.
Senkire nem neheztelek
Hát rám se nehezteljenek
Az igazság az, az eddigi legtöbbet
A kutyámban ismertem meg.
Fazekas Henrietta
2009-03-29
KI!
Köpködök! Ki mindent!
Nyálcsorgással elvegyült homok!
Ziláltságom mind belevész,
S a bogár-tetem.
Analizálni kár is
Hát ennyi az egész!
2009
Szavak
Szavak rabja vagyok
Engedjetek utamra
Hallgatni rátok nem akarok
Álmatlan egyre
Fejembe kopácsoltok
Égetnivaló szófoszlányok!
Engedjetek el hát!
2009
Írtam gyerekként, vívódtam felnőttként, rajzoltam másokért. Beleremegtem az életbe, hajtottam behajtókat, nyomoztam elérhetetleneket. Rendeztem kirakatot, reklámszöveget, oktattam, játszottam a mikroszkóppal, kutyaharapást szőrével orvosolom magam, s néha másokat. Sütöttem le szemem, s táncoltam az életnek szegett fővel, osztogatom szavaimból a jót, s rosszat. Kéretlen tanácsokat sem veszem el, hanem adom, mit mondhatnék a testedzést is űzöm, kihívás mindenki számára a test és lélek pusztulása.